2018. január 16., kedd

Havas kaland

Ma nagyon szépen esett nálunk a hó és még most is esik. A Petrov családnak sem kellett több, előhúzták a kisszánkót és élvezték a gyönyörű hóesést. Léni kisbarátnője Jázmin is velük tartott. Daniel már meggyógyult, de még pár napig nem mehet dolgozni, ki kell pihennie a betegséget, nehogy visszaessen. Léna aggódik is miatta, a hideg levegő nem nagyon tesz most jót neki, de Daniel nem törődik vele és csak megvonja a vállát.
- Ha visszaesek, majd ápolgatsz.
A hóesés elállt és a csapat alaposan felöltözve kiment a friss hóba játszani. A kicsi Nílát is kivitték.
-Építsünk jóembert! - Kiabálta
 Léni.
Ezen mindenki nagyot nevetett. Az nem jóember, hanem hóember! - Mondták egyszerre.
Daniel és a gyerekek nekiláttak a jóemberhóembernek.
-Először is kell egy nagy alap, amin majd elfér a pocakja. - Mondta Dani.
 
-Dani bácsi, ekkora jó lesz? - Kérdezte Jázmin.
- Igen, de már kértelek, hogy ne bácsizz engem!
-Oké doki. 

-Milyen nagy lett! - Örültek a gyerekek.


- Ki jön szánkózni?

- Gyorsabban apa!



-Most ti jöttök csajok! Én is szeretnék szánkózni.
-Anya majd húz téged és Nílát.

-Nagyon nehezek vagytok!
-Hajrá lányok, erősek vagytok ti! Van kedvetek velem lecsúszni a dombon? - Kérdezte Daniel. 
-Igeeeen! De te ülsz hátul doki bácsi.
- Oké, benne vagyok.



-Vigyázat jövök!

 

 -Gyertek, csináljunk hóangyalt!
-Azt, hogy kell?
- Lefekszel a hóba és mozgatod a kezed, lábad.
-Apucsika így kell csinálni a angyalt?
-Igen cicám, ügyes vagy. De ideje magunkról lesöpreni a havat és bemenni a meleg szobába. 
- Még a hóemberrel fotózkodjunk!- Kérlelték Danielt a lányok. 
-Rendben.

 -És most mindenkit megdobálok!
A lányok sikítva elszaladtak.


 



-Kukucs. 

2018. január 14., vasárnap

Kötés és horgolás

Már rég jelentkeztem olyan bejegyzéssel, amiben bemutatom a babáknak alkotott ruhákat, pedig folyamatosan készül nekik valami. Még az ősszel horgoltam egy kabátot. Nagyon büszke vagyok rá, mert pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam.



Az idén pedig kötésre adtam a fejem. Valahogy januárban mindig rámtör a kötni kell érzés. Készült egy pulcsi és egy mellény. A mattelnek van egy hasonló pulcsija, már régóta szemezgettem vele, hogy milyen jó lenne megkötni, hát most az is elkészült.





 
A modellem Léna babám volt, ő kapta a cuccokat, hogy kedvére tudjon válogatni, mikor a sztorit fotózom vele.

2018. január 5., péntek

Vény nélkül... A világ leguncsibb bulija

Paul nem számított arra, ami Lénáéknál fogadta. 
- Gratulálunk!

Barátai és felesége pezsgővel fogadták. Jó, ha az embernek ilyen barátai vannak! A gratuláció után, megkóstolták a tortát és beszélgettek.
- Nagyon megleptetek, mikor Sindy üzent, hogy itt van nálatok, azt hittem azért kell ide jönnöm, hogy hazavigyem őket. Milyen jó, hogy te is itthon vagy Dani! De te nem ülsz le?  - Kérdezte Paul.


Daniel odasántikált a többiekhez.
-Fáj a lábad Dani?
- Nem a lábam fáj, hanem a fenekem. - Motyogta Daniel.
Léna elmesélte Paulnak, hogy Dani beteg, szurit kapott és most ebbe készül belehalni.
- Ez csak vicc ugye? - Kérdezte Paul.
-Nem vicc, Daniel borzalmasan retteg a szúrástól. - Mondta Léna.
- Ez nem igaz! - Vágta rá határozottan Daniel. Majd folytatta. - Ne én legyek már a beszédtéma, inkább mesélj te Paul, milyen volt az első napod? Hogy teltek az ünnepek?


-Az ünnepek hamar elteltek,  anyukáméknál voltunk, a szilvesztert is ott töltöttük. Családi körben. Hatalmas tűzijátékot csináltunk a kertben. Sindy aggódott, hogy az ikrek félni fognak. Kicsi Sindy-nek nagyon tetszett, kicsi Paul kicsit sírt a hangos durranástól, de a jó hangulat őt is magával ragadta és érdeklődve bámult.
- Ti hol szilvesztereztetek?
- Én ügyeltem ,ne tudjátok meg  mi volt bent a kórházban.
- Én meg itthon voltam a gyerekekkel, itt volt Kayla is. Dumáltunk, ettünk, néztük a tv- t, meg a szomszédék tűzijátékát. Aztán hajnalban bementem Danielhez a kórházba.
- Akkor legalább egy kicsit együtt is tudtatok ünnepelni.
- Nem sok idő jutott rá, inkább besegítettem a sürgősségin.

- De inkább együnk és igyunk, Daniel kibontott még egy üveg pezsgőt a többieknek, magának pedig narancslét töltött.
- Van kedvetek pancsolni egyett? Fel van fűtve a víz a jakuzziban.
- Szuper ötlet!- Mondta egyszerre Sindy és Paul. Léna hozott mindenkinek fürdőruhát.
- Daniel szivem, ha el tudsz menni a konyháig, oda tennél egy kávét?



- Itt a finom kávé! Képzeld Léna, sikerült elsántikálnom a konyhába. - Mondta Dani, gunyorosan.
- Drága vagy! Köszönjük!
- Hoztam nektek törcsiket is. A gyerkőcöket is megnéztem, szépen alszanak.

 - Szegény Daniel! Én annyira sajnálom, hogy beteg.- Mondta Sindy.
- Szeretlek Dani! Jól érzed magad?

- Én is szeretlek! Egy kicsit fáj a fejem, ja és a fenekem, még a lábam is...
- Ne kezd megint!